19–20. század
Az orosz irodalom magyar olvasóknak
Puskintól Csehovig: hol kezdjük, miért olyan sok a fordítás, és mire figyeljünk egy klasszikus orosz regény olvasásakor.
Közzétéve:
Az orosz klasszikus irodalom a 19. században rövid idő alatt a világirodalom élvonalába került. Magyarul szinte minden jelentős műve olvasható, sokszor több fordításban is.
A nagy évszázad
A „klasszikus” orosz próza és költészet nagyjából Puskin pályakezdésétől (1810-es évek) Csehov haláláig (1904) tart. Ebbe a nem egészen száz évbe fér bele:
- Alekszandr Puskin, akit az orosz irodalmi nyelv megteremtőjeként tisztelnek, és akinek verses regénye, a Jevgenyij Anyegin a magyar irodalomra is hatott;
- Nyikolaj Gogol groteszk elbeszélései és a Holt lelkek;
- Ivan Turgenyev, az első orosz író, akit Nyugat-Európa széles körben olvasott;
- Fjodor Dosztojevszkij és Lev Tolsztoj nagyregényei;
- Anton Csehov novellái és drámái.
Hol érdemes kezdeni?
A nagyregények (Háború és béke, A Karamazov testvérek) elrettentően hosszúak lehetnek. Jó belépő:
- Puskin: A kapitány lánya – rövid, kalandos történelmi regény a Pugacsov-felkelés idejéből.
- Tolsztoj: Ivan Iljics halála – hosszabb elbeszélés, egy délután alatt elolvasható, mégis a teljes tolsztoji látásmódot megmutatja.
- Csehov novellái – bármelyik válogatás.
- Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés – aki ezen túljut, a többi nagyregénytől sem fog megijedni.
Miért annyi a név?
Az orosz regények olvasóinak első akadálya a nevek sokasága. Minden szereplőnek van keresztneve, apai neve (otcsesztvo) és családneve, ehhez jönnek a becenevek. Ugyanaz a hős lehet Rogyion Romanovics Raszkolnyikov, Rogyion Romanovics, Rogya vagy Raszkolnyikov – attól függően, ki és milyen viszonyban szól hozzá.
Ökölszabály: a keresztnév + apai név együtt udvarias, tiszteletteljes megszólítás; a becenév bizalmas; a családnév magában hivatalos vagy távolságtartó.
A fordításokról
A 19. század második felében a magyar olvasók még gyakran németből vagy franciából átültetett közvetítő fordításokban ismerték meg az orosz műveket. Puskin Anyeginjét Bérczy Károly már 1866-ban lefordította, később több költő is újrafordította. Ha egy klasszikusnak több magyar változata van, érdemes beleolvasni mindegyikbe: a régebbi fordítások nyelve sokszor ízesebb, az újabbak pontosabbak lehetnek.
A 20. század
Az 1917 utáni orosz irodalom két ágra szakadt: a Szovjetunióban alkotó és az emigrációban élő írókéra. Magyarországon a szovjet korszak műveit évtizedekig erős válogatással adták ki, egyes szerzők (például Bulgakov vagy Paszternák bizonyos művei) csak később váltak hozzáférhetővé. Ma a teljes életművek többsége magyarul is elérhető.