A Romanovok háromszáz éve

A Romanov-dinasztia 1613 és 1917 között, több mint három évszázadon át uralkodott Oroszországban. Ez idő alatt egy erdős, tengertől elzárt moszkvai államból a Csendes-óceánig terjedő birodalom lett.

A zavaros idők vége

A Rurik-dinasztia moszkvai ága 1598-ban kihalt. A következő évtizedet az orosz történetírás szmuta, „zavaros idők” néven ismeri: trónbitorlók, éhínség, lengyel és svéd beavatkozás jellemezte. 1612-ben népfelkelő sereg szabadította fel Moszkvát a lengyel helyőrség alól, és 1613-ban egy országos gyűlés a fiatal Mihail Romanovot választotta cárrá.

I. Péter: ablak Európára

A dinasztia leghíresebb uralkodója I. (Nagy) Péter (uralkodott 1682–1725). Fiatalon Nyugat-Európában utazott, hajóépítést tanult, majd hazatérve gyökeres átalakításba kezdett:

• 1703-ban a Néva torkolatánál, a svédektől elfoglalt földön megalapította Szentpétervárt, amely néhány évvel később fővárossá vált;
• a nagy északi háborúban (1700–1721) legyőzte Svédországot, és Oroszország balti-tengeri hatalom lett;
• 1721-ben felvette az imperátor címet, ettől számítjuk az Orosz Birodalmat;
• rangtáblát vezetett be, amely az előrejutást (elvben) a szolgálathoz kötötte, nem a származáshoz.

II. Katalin és a terjeszkedés

II. Katalin (1762–1796) egy német hercegnőből lett Oroszország leghosszabb ideig uralkodó cárnője. Alatta a birodalom elérte a Fekete-tengert és bekebelezte a Krímet, részt vett Lengyelország felosztásaiban, Szentpétervár pedig az európai felvilágosodás egyik központjává vált. A jobbágyság terhei közben súlyosbodtak, amit a Pugacsov-felkelés (1773–1775) mutatott meg a legélesebben.

A 19. század: győzelem és reform

I. Sándor idején Napóleon 1812-es hadjárata katasztrófával végződött a francia hadsereg számára, az orosz csapatok 1814-ben Párizsba vonultak be. I. Miklós (1825–1855) a rend és a tekintély uralkodója volt; az ő seregei segítették Ausztriát 1849-ben a magyar szabadságharc leverésében.

A krími háborúban (1853–1856) elszenvedett vereség megmutatta az ország elmaradottságát. II. Sándor 1861-ben felszabadította a jobbágyokat, és bíróság-, hadsereg- és önkormányzati reformokat indított. 1881-ben merénylet áldozata lett.

A vég

II. Miklós uralkodása (1894–1917) alatt az ipar gyorsan fejlődött, a politikai rendszer azonban alig változott. Az 1905-ös forradalom után létrejött ugyan a Duma, a népképviselet, de hatásköre korlátozott maradt. Az első világháború veszteségei, az ellátási válság és a petrográdi tüntetések 1917 márciusában (a régi naptár szerint februárban) a cár lemondásához vezettek.

A cári családot 1918 júliusában Jekatyerinburgban, az Ipatyev-házban végezték ki a bolsevikok. Erről, és a történet magyar szálairól külön írásunk szól.

Naptár-megjegyzés

Oroszország 1918 februárjáig a Julianus-naptárt használta, amely a 20. században 13 nappal járt a Gergely-naptár mögött. Ezért „októberi” a forradalom, amely a nyugati naptár szerint november 7-én történt.