Jevgenyij Popov, a Magyarországon is jól ismert kiváló orosz író kapta az idén az irodalmi Triumf-díjat, amely az első, és ugyanakkor legtekintélyesebb független (nem állami) orosz kulturális díj. 1992 óta ítélik oda az év legkiemelkedőbb orosz kulturális teljesítményéért. Az eddigi díjazottak között olyan személyiségek szerepelnek, mint Bella Ahmadulina költőnő, Szvjatoszlav Rihter zongoraművész, Konsztantyin Rajkin rendező és színművész, Alekszej German rendező, Jurij Sevcsuk rockzenész és költő, Vaszil Bikov író, Szergej Averincev klasszika-filológus.
Sokatmondó a zsűri névsora is: Andrej Voznyeszenszkij költő, Andrej Bitov író, Alekszej Kozlov jazz-zenész, Vlagyimir Szpivakov karmester, Inna Csurikova színésznő, a zsűrielnök pedig az idén Oleg Tabakov volt.
Az idei Triumf-díjasok Jevgenyij Popov író mellett: Vlagyimir Minyin karmester (kórusa legfrissebb sikerét a „Bolsoj”-ban aratta), Anatolij Szmeljanszkij színházkritikus, Bulgakov- és Csehov-monográfiák szerzője, Vlagyimir Taraszov jazz-zenész, zeneszerző, performer, valamint a zseniális fiatal opera- és színházi rendező, Dmitrij Csernyakov, az Aranymaszk fesztiválok sztárja. A díj 50 ezer dollárnak megfelelő rubelnyi pénzjutalommal jár, s a kitüntetettek az arany Triumf-érem mellé Ernszt Nyeizvésztnij kisplasztikáját kapják. A Triumf-díj „ifjúsági tagozatában” 20 zenész, művész és iró kapott 5-5 ezer dollárnak megfelelő pénzjutalmat.
A moszkvai Puskin Múzeumban tartott ceremónián Popovot Andrej Voznyeszenszkij költő és Alekszandr Kabakov író köszöntötte. Részletek a laudációkból:
„Jevgenyij Popov átütő erővel tört be az orosz irodalomba, de teljesen váratlanul. Szibériai történeteinek szaftos nyelvezete, vagány kontrasztjai azonnal feltűnést keltettek. Vaszilij Suksin rögtön felfigyelt rá. Az irodalmi máskéntgondolkodók azon csoportjához tartozott, aki kezdettől fogva belső cenzúra nélkül írt. Vaszilij Akszjonovval és Viktor Jerofejevvel együtt állította össze a Metropol című, híres kötetet, amelyben először jelentek meg együtt a hivatalosan publikált s a nyilvános irodalmi életből kiszorított írók. Amikor Popovot és Jerofejevet ezért kizárták az Irószövetségből, csaknem ugyanolyan nagy közbotrány támadt, mint amikor Szinyavszkijt, Danyielt, Ginzburgot és másokat elítélték a szabad szó kimondásáért. Akszjonov, aki már nem lehet köztünk, nagyon boldog lenne, ha tudná, hogy barátja-társa kapja az idén a „Triumfot”… " (Andrej Voznyeszenszkij)
„A romantikus hagyomány csupa nemeslelkű, vakmerő hőst adott az irodalomnak, nagy tettekre kész fantasztákat és fanatikusokat: szerzőjük teremtette sorsuk szélmalomharcra kárhoztatta őket. Ám a világban mindigis inkább az óvatos, megfontolt, visszafogott, józan eszére hallgató emberből volt több: egy Don Qujotéra többszáz Sanco Panza jutott. Jevgenyij Popov a Sanco Panzák kitartó és makacs „dalnoka”, a józan ész és a tiszta értelem megszállottja. Balszerencséje, hogy írói munkássága jórészt épp arra az időszakra esett, amikor a józan észt kiáltották ki esztelenségnek, az üres lózungokat kötelező eszmének, a hamis morált az ember abszolút lényegének. Popov figurái ettől aztán különc csodabogaraknak minősültek, és Sanco Panzát munkaterápiára vagy kényszergyógykezelésre utalták…
De az élet szép, és Jevgenyij Popovnál mindent legyőz. Minden története arról szól, miként próbálja az államszörny legyűrni Bolonduska-Ivanuskát, ám Ivanuskának megvan a magához való esze, leönt egy pohár vodkát, hogy bátorságra kapjon – s akkor próbáljanak kikezdeni vele. Hórukk-munkásnál úgysincs lejjebb, Szibériánál úgysincs messzebbb – azt meg már ismerjük… A szépséges város K., ahol a Je. folyó hömpölyög… " (Alekszand Kabakov)
Jevgenyij Popov válasza:
„…Bölcsen tette a mélyentisztelt zsűri, hogy épp 2009-ben ítélte nekem a „Triumf” díjat. Ha hamarabb dönt így, még elbízom magam, és úgy járok, mint a szakács Zoscsenko-novellájában, aki kishíján a tóba fulladt. De mostanra lehiggadtam. (...)
A hatalmas szibériai folyó, a Jeges-tengerbe ömlő Je., városomat, K.-t szelve át, titokzatos támaszt nyújt nekem. Támaszt barátaimmal, családommal együtt, mestereimmel, tanítóimmal együtt… Köszönöm a megtiszteltetést. S hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy kimondjam: Oroszország hatalmas. És eljön majd az idő, amikor az emberek úgy élnek majd itt, mint az emberek. De hogy mikor, pontosan nem tudom megmondani."
|
